Az Apollo 11 küldetését gyakran az emberiség egyik legnagyobb teljesítményének nevezik. A Föld elhagyása, a sikeres holdra szállás és felszínére való kilépés demonstrálja, bizonyítja a tudomány és a technológia hatalmát – amelyek egyre inkább próbálják meghatározni és uralni a jelen korszakot, és ezzel együtt hétköznapi életünk minden részletét. Számomra ugyanakkor ez a küldetés sokkal inkább az egyénről szól. Arról az egyénről, aki hajlandó mindenről lemondani, hogy valami nagyobb birtokába jusson…A kiutazás a világűrbe egyben egy belső utazás is, amely magányon, küzdelmeken, félelmeken és bizonytalanságon vezet keresztül, miközben keressük azt, ami a Földön nem található. A Kék Bolygó az emberi civilizáció bölcsője és otthona, tele szépséggel, de egyben tökéletlenséggel, igazságtalansággal, szenvedéssel és csalódással is…
Amikor felnézünk az égboltra, és feltárul előttünk a csillagos ég csodálatos végtelenje, rádöbbenhetünk arra a felfoghatatlan teremtő erőre, amely a világmindenséget alkotta. A távoli csillagok és galaxisok bámulatos fénye, a hatalmas égitestek folyamatos mozgása és tökéletes összhangja olyan ritmust követnek, amely emberi fül számára nem hallható. A Teremtő hívja szívünket, szólítja bensőnket, hogy visszatérjünk hozzá, az ő békéjéhez, tökéletességéhez és végtelenségéhez – a csillagokon túl.
Tom WADE Shepherd
