Mesteri teljesítmény a múlt alapjain a mának és az örökkévalóságnak
A ZYX arra törekszik, hogy teljes mértékben kihasználja az analóg zene lejátszásában rejlő szinte korlátlan lehetőségeket, hiszen csak az analóg jelalak esetében folyamatos az időtengely (Z).
A modern digitális lejátszó eszközök mintavétellel reprodukálják az analóg jelalakot, emiatt azután kisebb-nagyobb folytonossági hiányokat látunk az időtengelyen. Bármilyen magas mintavételi frekvenciát veszünk is, mindig maradnak „lyukak” az időtengelyen.
A jó analóg hangszedővel a természetes hangzás tölti ki a valódi háromdimenziós teret, mint ahogyan a csiszolt gyémánt, vagy az igazgyöngy felületéről visszaverődő fénysugarak teszik.
A ZYX kínos pontossággal ügyel az idő (Z), az amplitúdó (Y) és a frekvencia (X) szerves egységére.
Ami a termékeink mögött van ( folytatás a termékek alatt )
A ZYX név eredete igen egyszerű: az analóg háromdimenziós térmodell jellemzőit, az időt (Z), az amplitúdót (Y) és a frekvenciát (Z) vettük kölcsön a termékeink nevéhez.
Ennek megfelelően valamennyi ZYX hangszedő valódi háromdimenziós térleképezésre alkalmas, ahol számos szabadalmaztatott technológia alkalmazásával kiküszöböljük az időtengely torzulásait. Ilyen, csak általunk alkalmazott megoldás többek között a mikrobarázdás tű és a boron tűtartó cső is.
Hogyan értékelik a vevőink a hangszedőinket?
A ZYX hangszedők igen népszerűen az USA-ban, Japánban és Németországban, ahol még mindig nagyon kedvelt hobbi az analóg zenehallgatás. A ZYX hangszedők többször is, több nemzetközi hírnévnek örvendő magazinban is elnyerték „az év hangszedője” kitüntető elismerést, a talán a HiFi magazinok etalonjának számító amerikai STEREOPHILE A-osztályú minősítést adott a hangszedőinknek.
A ZYX R-100T modell lett a legendás “Teragaki stílusú” lemezjátszó referencia hangszedője.
A hangszedők tervezője és kézműves gyártó mestere Hisayoshi Nakatsuka mérnök úr
Nakatsuka úr a ZYX elnöke és főmérnöke, da úgy is mondhatjuk, hogy ő a cég lelke. Japán Nagano prefektúrájában született. Igen sok éves tapasztalattal rendelkezik az audió eszközök fejlesztése és gyártása terén.
Az egyetem elvégzése után a ‘Trio’ (Kenwood) fejlesztési részlegénél kezdett el dolgozni és ez alatt fejlesztette ki a világ első ‘optikai hangszedőjét’. Ezután a dániai Ortofon céghez ment át, ottani tevékenysége legismertebb eredménye az MC-20 hangszedő.
1976-ban a Namiki Precision Jewel cég szerződtette, ahol OEM alapon számos ismert márka hangszedőit gyártották. 1986-ban alapította meg önálló saját cégét ZYX néven, de a Namiki Precision Jewel cég hathatós támogatásával.
Nakatsuka úr 15 szabadalmat jegyez. Hisayoshi Nakatsuka sok éves tevékenysége során 15 termékét, illetve kiviteli tervét, műszaki megoldását szabadalmaztatta. Ezeket a szabadalmaztatott megoldásokat alkalmazza a ZYX termékcsalád gyártása során.
A hang a természet egyik legnagyobb varázslata. Számos erősítőt és még több hangszedőt teszteltem a pályafutásom során, a legtöbbjüket úgy tervezték, hogy hasonló frekvenciamenetük és minél alacsonyabb torzításuk legyen. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy igen gyakran a szokatlanul kis teljesítményű csöves erősítők sokkal testesebb, élettelibb, természetesebb és dinamikusabb hangzást tudtak a térbe varázsolni, mint a nagyobb teljesítményű, papírforma szerint jobb műszaki adottságokkal rendelkező félvezetős erősítők. Ez is jól mutatja, hogy önmagukban a műszaki adatok, a technikai paraméterek aligha alkalmasak egy-egy készülék által nyújtott valós hangzásteljesítmény meghatározására.
Figyelte-e már valaha kritikus füllel a hangszedője jobb és bal csatorna leképezése közötti hangzásegyensúlyt a mélyhangokban gazdag, dinamikus felvételek lejátszása során, külön ügyelve a mély, a középmagas és a magas hangok leképezésére, illetve a teljes frekvenciasáv hangzásegyensúlyára? Az erősítője csatornaegyensúly gombját tekergetve észlelt-e jelentős különbségeket a jobb és a bal csatorna hangzása között?
Figyelmesen és hozzáértő füllel hallgatva a legtöbb hangszedő esetében azt fogja tapasztalni, hogy a jobb csatorna kicsit magasabbra húz, fényesebb, elevenebb kicsit a hangzása, míg a bal csatorna inkább mélybe húz, ott mintha testesebbek, de ugyanakkor árnyalatnyival lomhábbak lennének a hangok. Olyan, mintha a jobb csatornán egy 10 évvel fiatalabb énekes hangját hallanánk, míg a bal csatornán egy 10 évvel idősebb, érettebb énekes hangja hallatszana. Még érdekesebb, hogy sem a jobb, sem a bal csatorna sem az eredeti hang jobb és bal oldali összetevőjét reprodukálja. Ez jól hallható füllel, holott műszerrel mérve egy jó hangszedő esetében a mérési adatok gyakorlatilag tökéletesen azonosak a bal és a jobb csatorna kivezetésén.
Nem is tudjuk feloldani és megoldani ezt az ellentmondást mindaddig, amíg a fejlesztést a mérési adatokra alapozzuk. Nem vitatom, hogy jelentős javulást értek el a hangszedők tervezői és gyártói a mérési adatok alapján gondosan megválogatott és egyre kifinomultabb anyagok és gyártási technológiák alkalmazásával, például a kúpos tű helyett elliptikusra csiszolt tűt használnak, ma a legjobb hangszedőkbe egyre inkább élre csiszolt tűt szerelnek, a ZYX hangszedőkben pedig ezt váltotta le a „mikrobarázdás” tű. A korábban használt alumínium tűtartó cső helyett az űrtechnikában is használatos „boron” anyagból húzott csövecskét használjuk, de a legjobb hangszedőkben ma már a tűtartó cső is gyémántból csiszolt. Ezen fejlesztések legfőbb célja a tömeg csökkentése és a merevség növelése volt, hogy mind nagyobb frekvencia átfogással és mind alacsonyabb torzítással tudja az adott hangszedő reprodukálni a barázdákba rejtett hangot. Ugyanakkor a tervezők viszonylag kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a hangszedők a hangzástér valós leképezését biztosítsák. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a legtöbb hangszedő esetében füllel jól hallható különbség van a jobb és a bal csatorna leképezésében.
A mi ZYX cégünk a sokéves tevékenysége során szerzett tapasztalatok alapján kimondja, hogy a fejlesztése során csak mintegy 10 %-ban támaszkodik a mérési adatokra. A maradék 90 %-ban füllel tervezzük a termékeinket, a hangzás tökéletesítését figyeljük, nálunk a hang határozza meg a terméket. Sok energiát fordítottunk annak felderítésére, hogy milyen tényezők és milyen mértékben befolyásolják a hangzást, mi okozza a bal és a jobb csatorna leképezésében mutatkozó különbséget és kerestük annak a módját, hogy befolyásolni tudjuk a hangzást szabályozó és meghatározó tényezőket.
Legalább 15 ponton módosítottuk a generátort és olyan MC hangszedőket sikerült kifejlesztenünk, amelyek tökéletes hangzásegyensúlyban reprodukálják a sztereó jel bal és jobb csatornáját, vagyis a bal és a jobb csatorna azonos hangmagasságban, tökéletesen azonos ütemben szólal meg, ahogyan az az eredeti zenében is volt. Mindegyik hangszedőnket ezzel az általunk szabadalmaztatott generátor rendszerrel szereljük, de a hangszedőink egyéb mechanikai alkatrészei is a ma elérhető legjobb anyagokból és a leghitelesebb hangzásképet produkáló eljárásokkal készülnek.
Amit a hangot képező elemekről tudnunk kell
Mielőtt a hangról beszélnénk, vizsgáljuk meg ezt a jelenséget egy másik tudományágból megközelítve. Vegyünk például egy színes TV-képcsövet (CRT), ahol, mint tudjuk, a színek a piros, kék és zöld katódsugarak együtteséből alakulnak ki. A három elektronsugár egybeszövésével és a foszforfoncsorra vetítve kapjuk a képernyő felénk eső felületén a színes képet. Hasonlóképpen működik a színes nyomtatás is, de itt a három alapszín a piros, kék és sárga. Tudjuk, hogy az alapszínek arányának változtatásával különféle színek keverhetőek ki.
De mi köze van ennek a hang leképezéséhez? Tegyük fel, hogy egyetlen mikrofonnal vesszük fel egy nagyzenekar előadását. A mikrofonnal felvett hanghullámok egyetlen elektromos jelet képeznek, ahol az összes hangszer és előadó hangja egyetlen „hangsugárba” van összefogva. Meglepő módon, ezt a komprimált hangegyveleget erősítőn és megfelelő elektronikai áramkörökön átvezetve a hangsugárzó membránjára juttatva szerencsés esetben olyan természetesnek tűnő hangot kapunk, amelyben jól felismerhetőek a hangszerek, a trombita, a harsona, a zongora, a hegedű és természetesen a szoprán, bariton és egyéb énekesek hangjai. Bizonyos területeken és alkalmazásokra ez a megoldás elégséges lehet, de a magas minőségű megszólaltatás szempontjait nézve aligha elfogadható. Tudjuk a kutatásokból, hogy a hangnak igen egyedi természete van, a hiteles megszólaláshoz három dimenziósnak kell lennie és a természethű leképezéshez nem lehet több forrásból származó hang egyvelege.
A háromdimenziós koordináta rendszerben felrajzolva az egyik tengely a frekvencia, ez az X-tengely, a másik az amplitúdó (hangerős), ez legyen az Y tengely, az idő meg legyen a harmadik, a Z-tengely. A szín csak kétdimenziós, az egyik összetevője a színárnyalat, ez az X tengely, a másik meg a fényerő, ez az Y tengely. A hang esetében elengedhetetlen a harmadik dimenzió, az idő, ráadásul épp ez az egyik legkritikusabb összetevő a sztereó leképezés esetében, hiszen a pontos időzítések határozzák meg a hangzás hitelességét és természetességét.
Többéves kutatómunka eredményeként úgy találtuk, hogy a barázdák falába kódolt jelek kiolvasása közben elmozduló tű mozgásának elektromos energiává való átalakítása során, vagyis a generátor működésében számos olyan nemkívánatos esemény történhet, elsősorban az időtengelyen, ami károsan befolyásolja a keletkező hang minőségét. Kimutathatóan visszafele haladó és kóboráram is keletkezik, nem egyszer dinamikus induktív mágneses mezők jönnek létre, amelyek külön-külön is, de együttesen mindenképpen zavarokat okoznak a keletkező elektromos jel időtengelyén. Nevezhetjük ezt az idő torzulásának is. Az ilyen zavarjelek generátortekercsre gyakorolt hatása mutatkozik meg a jobb és a bal csatorna füllel hallható eltérésében, azt halljuk, ahogyan ezek a zavarjelek az egymáshoz képest 90 fokban elfordított generátortekercsek működését befolyásolják. A keletkező eltérő vektorok eredménye ez a rendellenesség a hangleképezésben.
Rögtön világossá válik az időtengely hibái kiküszöbölésének a fontossága, vagy más szóval az időalap torzulás nélküli zenei jel reprodukálásának fontossága, ha a hangszedőinkkel hallgat zenét. Nem vitatjuk, hogy az is igen fontos, hogy hogyan képezzük le az X és az Y tengelyen megjelenő információt, de meggyőződésünk, hogy a hangjel hitelessége szempontjából az a meghatározó fontosságú, ami a Z tengelyen történik.
Úgy véljük, hogy a hangfelvétel során valójában nem csak „hangfelvételt” kell készítenünk, hanem „időfelvételt”, ahol a zenei történések pontos idejét és időbeli lefutását hitelesen rögzítjük az adott adat-, vagy információhordozón, az X és Y tényezők pedig adni fogják a sztereó hatást. Az a véleményünk, hogy a zenei előadást tökéletes hitelességgel csak akkor és csak úgy rögzíthetjük, ha az eredeti előadás idő vonatkozású összetevőinek kritikusan pontos rögzítése is a zenei információ részévé válik.
Kiegészítés az (Amit a hangképző elemekről tudnunk kell) ponthoz
Az idő állandó sebességgel, megállás nélkül halad, múlik. A zene pedig maga az időinformáció. Az időtengelyhez tartozó egyéb összetevők is fontos szerepet játszanak a zene természethű reprodukálásában, de ehhez megfelelő minőségű audió rendszerre is szükség van.
Még számos kihívást és feladatot rejt magában az időtényező alapos vizsgálata. Azt már tudjuk, hogy minél pontosabban tudjuk visszanyerni az időinformációt, annál tisztábbá válik a hangzás.
Egészséges ötletnek tartjuk azt, hogy az elektromos audió jelek időtengelyét másodpercenként mintegy 40.000 ezer alkalommal mérjük meg és ilyen mintavételi frekvencián alakítsuk át a jelet digitális audió jellé? A válaszunk egy hangos nem, hiszen ezzel elveszítjük az analóg zenei jel valós természetét (az analóg zenei jel háromdimenziós, az X, az Y és a Z tengely mentén mérhető összetevőkből épül fel), a digitalizálás során a jelátalakító csak az X és Y összetevőket digitalizálja és a megszólaltatás során az így kapott digitális jelet alakítjuk vissza analóg jelalakká. Az időértékeket nem lehet semmilyen mintavételi gyakorisággal sem bitsorozattá átalakítani, az idő természeténél fogva nem számolhatjuk azt 1,2,3, stb. impulzusként, az idő folyamatos, megszakítás nélküli folyamat.
A belső, vagy külső órajel által „ütemezett” digitális mintavételezés kétdimenziós leképezést ad az adott zenei jelről (csak X és Y összetevőket vesz figyelembe), az Y összetevőket átlagszámítás alapján vélelmezi. Ez semmiképpen sem eredményezhet valódi, hiteles hangzást! Csakúgy, mint a korábban említett színleképezési eljárásoknál, a kétdimenziós hangleképezés nem képes visszaadni a hangszerek eredeti hangját, csorbul a zene hitelessége, természetessége. Olyan hangokat, hangzást hallunk, ami a természetben soha sem fordul elő, ezzel valójában súlyos merényletet követünk el a természet és áttételesen az emberiség ellen.
A digitális zene analóg jelalakká történő visszaalakítása során már ezt a természetes jellegétől megfosztott digitális bitsorozatot alakítjuk vissza analóg hullámalakká. Egy szóló zenész a valóságban soha nem produkál ilyen „szaggatott” zenei jelet. Ennek ellenére a mai eszközökön megszólaló zene többsége ilyen mesterségesen visszaalakított hangsorozat. Számos európai és amerikai cég gyártott és gyárt olyan egyébként csúcskategóriás hangsugárzókat, amelyek nem képesek a valódi háromdimenziós sztereó teret leképezni, még a minden irányban sugárzóként hirdetett termékek is inkább csak a jobb és bal hangsugárzó közötti tér közepét sugározzák be valójában. A digitális zenei felvételek hallgatásához meg legtöbbször a valóban minden irányban sugárzó hangsugárzók használata a legcélszerűbb. Persze sokszor, sok helyen és nem is alaptalanul halljuk, hogy a digitális zenében kimaradt a lágyság, keményen, ércesen, fémesen, fedetten, nyersen, atmoszféra nélkül, sokszor harsányan, lágy átmenetek nélkül, stb. szól. Mindez nem véletlen: A digitális zene készítésének módja határozza meg a digitális felvételek hangzását. A legrosszabb benne pedig az, hogy elsősorban a fiatal gyermekek és a fiatal felnőttek hallgatják a digitális zenét, pont azok, akik esetében meghatározó fontosságú lenne, hogy a valós zenével és ne egy torz hangzásvilággal találkozzanak.
Több mint 100 év telt el azóta, hogy Thomas Edison felfedezte a hangrögzítés módját. Sajnos, napjainkra a hatalmas mérvű technikai és technológiai fejlődés ellenére csapdába kerültünk és az egyszerűbb megoldások, a mintavételezésen alapuló digitalizálás irányába fordultunk, olyan eszközökhöz, amelyekről eleink talán még álmodni sem mertek. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a digitális zene kódok, bitek és bájtok tömkelegéből áll, a természetes zene pedig egészen más természetű és aligha képezhető le tökéletesen egy bitsorozattal, vagy számok bármilyen halmazával.
Csak elismeréssel adózhatunk Edison nagyszerűsége előtt. Talán jogos elvárás lehetne, hogy az igazi csúcstechnológiának képesnek kellene lennie a zene valós, háromdimenziós természetét rögzíteni, vagy leképezni, nem szabadna megfeledkeznie a zene valódi jellegét meghatározó időről. Igen fontos a frekvencia és az amplitúdó pontos rögzítése, de talán mindennél fontosabb a folyamatos idő minden eddiginél pontosabb leképezése, mert nélküle lélektelenné válik a zene.
A valódi sztereó rendszer
Nem csak mechanikai szempontokat kell alaposan szemügyre vennünk annak érdekében, hogy kiküszöbölhessük az „időtorzulás” okait a hangszedőink generátor rendszerében, hanem a rendszer elektromos működésének pontos tanulmányozására is minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Sok éves gondos fejlesztés eredményeként 15 olyan pontot azonosítottunk, amelyek mindegyikét hangsúlyozottan szem előtt kell tartanunk a hangszedőink tervezésénél és gyártásánál, ha el kívánjuk kerülni az „időtorzulást”. Az MC és az MM hangszedőink esetében egyaránt ez a 15 szempont határozza meg a munkánk irányát, bár az egyes modellek esetében más és más lehet azok fontossági sorrendje.
Csak a ZYX hangszedő család esetében mutatható ki ezen szempontok megfelelő kezelése és eredményeként csak a ZYX hangszedők tudnak VALÓDI SZTEREÓ zenét megszólaltatni. Az MC hangszedők esetében a 15 szempont fontossági sorrendje az alábbi:
Nézzük a tekercs tekercselési módszert, 3. tétel! A normál módszert mutatja a honlapunkon látható 1. ábra. Itt a rendszer a függőleges tengely mentén szimmetrikus, de elektromos vonatkozásban szimmetrikus, mivel a függőleges elmozdulás ellenfázisban lévő bal és jobb csatorna jelet produkál. Ezt a módszert használjuk a 2. ábra szerint az R-1000-es hangszedőnkben, amely a gyakorlatban is igazolta a módszer kifinomultságát.
A tekercs elektronikusan szimmetrikus a vízszintes tengely mentén, a jel mindegyik csatornában fázisban van a másik csatornához viszonyítva. Sokkal könnyebben érthetővé válik ez a szimmetria, ha megértjük, hogy hogyan kötnénk össze a kétféle tekercselési módszert egy mono hangszedő esetében. A 3. és 4. ábrán a hagyományos és az R-1000 tekercseket mutatjuk mono módra kötve. Figyeljék meg, hogy az R-1000 tekercs esetében a vezetékek nem keresztezik egymást, ezáltal eleve sikerült mindenféle csatoló hatást kiküszöbölnünk.